Ilyen se volt még, most legyen. Kortárs vers, a Balatonról. Ráadásul ez itt az első megjelenés. Szerzője Márkus András, ifjú kolozsvári poéta - a versért cserébe belinkeljük az első, Magyarországon megjelent, ráadásul friss könyvét és a Facebookon működő rajongói oldalát.
Az állóvíz panasza
Folyót akartok a Balaton helyett?
El tudtok képzelni engem, hogyan lihegek?
Zavarjátok csak föl a vizemet
Ha port akartok mind a víz helyett.
Eldöntöttem, hogy egyszer elfogyok –
Jól látják, most ez egy fenyegetés –
Megmérgelődöm és folyóvá leszek.
Sőt, ha kell, hát folyammá csapok föl
Megelőzöm a Dunát kanyarában
Befogadok minden jöttment várost,
Koszos falut, nevesincs patakot
És tétlenül eltűröm majd, hogy átmos
Alvó kő, homok, félkész meder –
Csak ennyi kell egy Balaton-folyáshoz –
Átszűr, megtisztít, de már nem érdekel
Helyem sehol, s a meder lassacskán
Széjjelszór, majd holtágaimra boncol:
Behódolok és szolgálom a Dunát
Tán egy igazi tengerbe ömlök át
Csendben jövök, öntelten, kimérten
Hát ezt akarnátok? Lassan értem...
Összehordok egy deltát magamnak
Mocsárba öntök egy egész vidéket
Lesz flórám, faunám, madaram:
Pelikánom s ragadozóhalam
Mi van most, hát mindezt nem te kérted?
Növesztek majd egy-két védett növényt
és ott leszek a katalógusokban
És azt beszélik majd, hogy visszanyerte
A Balaton az állósztönét
Mert elvész, hogyha nem törődnek véle
Az állóvíznek állóképessége
Öreg vagyok már a medercsináláshoz:
Ha folyva jönnék, várjatok mederrel.
Vagy arra vártok, hogy én: szinte-tenger
Versenyezzek a szinte-hegyekkel,
Ahogyan a – fogjuk rá – hegyoldal
Versenyt szalad a hegyi folyóval...?
*
Nem én volnék ez, ó, tisztelt közösség
Önök összetévesztenek valakivel
Tisztázzuk hát le a szerepköröket
És válasszanak mást, ha folyni kell
