A Nagybereki láp lecsapolásának híre nem vert országos hullámokat, pedig nálunk kedvesebb országokban egy ilyen bűnért (kísérletért?) már sikítanának. Ahogy kifér a torokból. Vannak fejlemények, a lehetőségekhez képest jók. De.
A történetet összefoglalni nem fogjuk – tessék dühöngve elolvasni az Index két cikkét, az elsőt, amelyik kirobbantotta az ügyet és a másodikat, ami az ügy jelenlegi állását írja le. A döbbenetesen gazdag élővilágú láp egyébként nem egy, nem két kilométerre fekszik attól a helytől, amit Balatonnak nevezünk – mégis ide tartozik. Egyáltalán benne van a köztudatban, hogy akár csak pár száz évvel ezelőtt hogyan nézett ki ez a tó? Meddig terjedt, és hogyan lett a lecsapolások következtében végül pont akkora a teknő, mint amekkora most?
Mindenféle, minisztérium alá rendelt helyi vízgazdálkodási izéken kívül foglalkozik-e bárki ezekkel a régi Balatonból megmaradt kis tenger- (mocsár-) szemekkel? Hogy mennyire fenik a fogukat ezekre a területekre befektetők, vadásztársaságok vagy akár csak Józsi bácsi, aki nem bánná, ha nagyobb lenne a szántója és fogalma sincs, mi az érdekes ezekben az ehetetlen, hosszúcsőrű, szárnyas dögökben, akik miatt neki nem lehet több kukoricája?
Az egész ügy (tényleg kéretik elolvasni a két cikket, végig, figyelmesen, főleg az elsőt) nagyon árulkodik a folyamatról, és itt most semmi-semmi nemzet- vagy bolygótemetés. A környezetvédelem nyilván az elmúlt évszázad végének hóbortja, de nyilván léteztek a korábbi lecsapolások alkalmával is, akik az eljárást nem helyeselték, és erre nem tudtak gazdasági érvet előhúzni. Hanem csak annyit mondtak, hogy ez nem helyes, és elviselték, hogy az adott ügyekben részt vevő összes többi szereplő amolyan ideákért szumózó balfaszoknak tartsa őket. De vajon nem ugyanilyen lehetett a helyzet, akár nem hajszálra ugyanilyen sajtó kísérte a 100, 200, 300 évvel ezelőtti lecsapolásokat?
Jelen pillanatban a minisztérium odacsapott, megvonta a patkány bérlőtől a jogot, hogy folytassa a lecsapolást, fegyelmi ügyek vannak, visszavezetik a vizet stb. Kíváncsi vagyok, meddig és mennyire fordul meg a folyamat. Mert a fő törvény úgyis az, hogy győz a természet. Ami alatt abszolút nem a kárókatonát értem. Hanem az erősebb kutyát.
Na mibe, hogy száz év múlva település-parkoló-pláza-golfcentrum-versenypálya-repülőtér áll a nagybereki láp helyén? Ezek a dolgok így zajlanak. Ez a generáció éppen ezt a lápot látja eltűnni. Még szerencsések is vagyunk, hogy láthattuk (volna) előtte.
