A Balatonnal kapcsolatban az a nagy kicseszés, hogy időnként elromlik az idő, s ilyenkor a család szórakoztatása nem lehetséges a szokásos fürdés-száradás-zabálás tengely mentén, amire pedig ez az egész cucc ki lett találva. Ha lehűlt a víz és a levegő, akkor a szegény családapáknak úgynevezett kultúrprogramokat kell szervezniük. Ilyenkor az egyik opció a dínónézés: valamilyen rejtélyes oknál fogva a Balaton-partot élelmes vállalkozók telepakolták hatalmas fröccsöntött szauruszokkal, amelyeket jó pénzért megtekinthetnek a gyerekek. Ha azonban nem kedveljük a műanyag őslényeket, gondban lehetünk. Szóba jöhet a helyi kulturális nevezetességek és természeti látványosságok megtekintése, ezek azonban egyrészt dögunalmasak, másrészt elsősorban az északi parton találhatók, oda pedig heteroszexuális férfiember nem megy, legfeljebb ha a vihar átsodorja a gumimatracát Révfülöpre.

A kevés jó megoldás egyike a balatonszentgyörgyi Csillagvár. Szegény Balatonszentgyörgy egyébként valószínűleg az egyik legnyomorultabb a Balaton- előtagot viselő települések közül, például konkrétan nem a Balaton partján van. De ez mellékszál: a Csillagvár miatt rossz időben érdemes ide jönni.

Az objektum igazából nem egy vár, hanem egy körbezárt park, amibe működtetői ügyesen mindent összehordtak, ami szerintük régi vagy népies. A vár maga 1820-21-ben épült, egy olyan időszakban, amikor már rég nem épültek várak: az építmény valójában az unatkozó Festetics László gróf vadászlaka lett. Úgy tűnik, a gróf középkorbuzi volt, mert vadászházát a török hódoltság idejére jellemző stílusban húzta fel:

Ez a vonulat most is megmaradt: a háromszintes épület földszintjén középkori életképek láthatók viszafigurákkal, illetve egyéb középkori biszbaszokkal, páncélokkal, vasszűzzel (a.k.a. Iron Maiden):

A felső szinten különböző egyenruhákba öltöztetett babák sorakoznak:

A pincében baba- és plüssállat-kiállítás van, de ez még a gyerekeknek is uncsi, mert nem vihetik haza a dögöket.

Az igazi attrakció nem a váracska, hanem a körülötte fekvő park, ahol az igényes szórakoztatás minden kelléke megtalálható.

A gyerekek játszhatnak például lefejezősdit:

A park közepén szuper játszótér található, klasszikus autógumi-hintákkal és fatornyokkal. A mászókák nem föltétlenül felelnek meg az MSZ EN 1176 EU-s szabványnak, de hát az élet kegyetlen, és nem árt, ha a gyerekek ezt időben megtanulják:

500 forintért lehet kitömött zsákokra nyilazni:

A legnagyobb szám azonban mindenképpen az állatkert. Ez úgy néz ki, hogy van egy nagy karám, ahol mindenféle állatok kóborolnak, ide saját felelősségre bemehetünk, és kergethetjük őket. Egyedül a mosómedvék és a vaddisznók vannak elkerítve, a többiek simogathatók, meglovagolhatók, kínozhatók. Mivel felügyelő személyzet nincs, az se keltene feltűnést, ha azt az extrém ronda disznót levágnánk és megsütnénk a park közepén, de persze nekünk ilyen eszünkbe se jut.

Az állatokon kívül a gyerekek megismerkedhetnek mindenféle népi cuccokkal is:

Ha megéheznénk, a park közepén egy csárdának nevezett házikó áll, körülötte fapadokkal és szőlőlugassal, itt korrekt ételeket mérnek. Kapható például tócsi – ez valójában a tócsni vidéki változata –, illetve dödölle, ami ahhoz képest, hogy a gyík zalaiak találták ki, kifejezetten finom:

Azok a kedves látogatók, akik nyaralás közben is utálják a kommunistákat, egy Trianonra, egy 1956-ra és egy kettősállampolgárságosnépszavazásra emlékeztető műalkotást tekinthetnek meg a kapuban:

A fentieken kívül még egy csomó dolog van a Csillagvárban, ami egy időre leköti a gyereket. Lehet kovácsolni (500 ft/kovácsolás), van egy bazi nagy hajómodell meg még egy csomó egyéb izé. A belépőjegy baráti (500 ft/felnőtt, 400 ft/gyerek), és egy fél vagy akár egy egész napot simán el lehet itt tölteni, különösen, ha a csárdában elkezdünk inni. A legjobb, hogy biztonsági néniket nem tartanak, így a gyerek simán felgyújthatja a fészert vagy felöklelheti a kecskét anélkül, hogy valaki rászólna. És még lófasz is van, ha valakinek az kell: