Ahogy a mondás is tartja, „navigare neccese est”, azaz „hajózni kell”. Ha pedig ez így van, akkor annak, aki hajózik, csónakázik, vitorlázik, valahonnan ki kell futnia, valahova ki kell kötnie – még a Balatonon is.

Eddig is így volt ez, de mit ad Isten (akarom mondani a törvényhozás), jó ideje tilos a kikötőn kívül őrizetlenül hagyni a horgászcsónakot (is), kikötőből azonban nincs elég: sem széltében-hosszában, sem azok kapacitásában. A törvénytisztelő polgár egyedüli lehetőségeként marad az alkalmatosság partra tétele, vagy gumicsónakok esetében a le- és felfújás… Ne is mondjam, a jót (szabad kikötés) könnyebb megszokni, mint a nem értelmetlen, csak értelmetlenül hozott szabályokat betartani.

A balatoni csónakok és kisvitorlások vízen tartására egy újabb közismert mondás kínálkozik, miszerint „több a vadász, mint a fóka”. Sok fórumon sokan elmondták már véleményüket a törvényről pro és kontra, láttuk a rendőrségi helikopterekből készült fotókat a nádasokból kitépet, bújtatott zugkikötőkről, az országgyűlés illetékes bizottsága is ismételeten foglalkozik az üggyel – a törvény azonban maradt.

Egy-két hét és már nem lesz kit büntetni. Jön a téli hideg, a jegesedés, minden hajót és csónakot partra tesznek rövidesen. Tavaszig elvben lehetne a törvényen változtatni, mert addig egy új kikötő sem épül és minden kezdődhet elölről. Az állam nem lesz sokkal gazdagabb a beszedett büntetésekkel, csak mi maradunk megint szegényebbek egy illúzióval: nevezetesen, hogy lehetne éppeszűen, körültekintően, belátással a Balatonról gondolkodni ott az ország házában is. A társadalmi konzultációk országában ennek hiánya nem baklövés, hanem  a csónakkikötők hiányából adódóan fókavadászat számba megy.