Varga Iván elődünk, kollégánk elszánt Balaton-rajongó. Óriási vállalkozásba kezdett: egy honlapon elkezdte gyűjteni a Balaton 1000, azaz ezer csodáját. Harmincnál tart. Ha már nem nekünk jutott eszünkbe az ötlet – megkérdeztük őt.
Jó ideje gyűjtöd a Balaton 1000 csodáját. Mennyinél tartasz? Mennyi idő lesz még a végéig?
Várj, kiszámolom, ezzel a tempóval mikorra végzek. Komolyan nem tudom! De haladok, igyekszem, ahogy lehet, próbálok bevonni másokat is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Pedig a bevontaknak komoly balatoni nyereményeket ígértem. 30 körüli csoda van eddig publikálva, napi egyet igyekszem feltenni az oldalra, de október 15-ig, az első szavazásig igyekszem belehúzni, addig el szeretném érni a 300-at. Aztán persze folytatom, remélem, hogy akkorra segítőim és támogatóim is megszaporodnak. Ideális esetben a jövő nyári előszezonra jó lenne elérni az 999 csodát, az 1000-ik a Balaton maga lesz.
Divatosak ezek a „valaminek a valamennyi legszebb/legjobb/legfinomabb valamije”-jellegű összesítések. De többnyire igyekeznek megúszósan csinálni, és hamar feltölteni. Az ezer csoda monumentális vállalkozás, még a száz is igen tiszteletreméltó lett volna. De van egyáltalán ezer balatoni csoda?
Néha megdöbbent, hogy amikor a helyieket, vagy az ott üdülőket kérdezem egy romról, látnivalóról, maguk sem tudják mi, mennyi merre. Persze hogy van ezer csoda, több is, de mivel 333-at keresünk épített, természeti és szolgáltatás kategóriában, kerek lett a szám. Elég baj lenne, ha nem tudnánk a Balaton környékén mondjuk 333 szolgáltatást nyugodt szívvel ajánlani. Kevesebbel nem lehet beérni, legfeljebb nem győzöm kiajánlani őket, de ez legyen a legkisebb baj. Nem titkolt szándékom ezzel, hogy olyan, méltatlanul elhanyagolt, elfeledett látnivalókat is bevonjak a balatoni turisztikai attrakciók sorába, melyekre az erre hivatottak eddig nem is gondoltak. Nekem ne mondja senki, hogy – legyen bárhol a Balatonnál – nem talál aktív pihenést motiváló programpontot, azaz környékbeli balatoni kis és nagy csodákat. Egy szónak is ezer a vége, nem lehet kevesebbel beérni!
Az a kifejezés, hogy „programok”, annyira ijesztő. Ha nekem azt mondja valaki, hogy itt-ott kiváló programok vannak, máris immunis vagyok rá, lepattan rólam. De az, hogy csoda... hát ez megér egy kattintást, egy kis érdeklődést, tehát jó az ötlet. De valóban csodák ezek? Mit tartasz csodának?
A csoda megtörténik velünk: vannak hétköznapi és legendás csodák. Előbbihez nyitottság, befogadókészség, az élet, a szépség szeretete és egyben némi alázat kell. Hagyni, hogy legyen. Az utóbbi spirituális valami, de sok olyan helyszínt ajánlok majd, ahol ez a valami „nyomokban” vagy egészében fellehető. Ettől lesznek ezek a dolgok csodálatosak. De visszakérdezek, mert adja magát: mitől csodálatos, mitől megy csodaszámba egy balatoni szolgáltatás? (Csoda-e, ha nem tudunk róla?) Nos, ezt nem feltétlenül nekem kell megválaszolnom, a kérdés nyitott, bárki ajánlhat ilyen, számára csodálatos szolgáltatást, legyen az egy múzeum, fagyizó, egy lovarda vagy szálláshely: minden gond nélkül összejön párszáz.
Ha visszakérdeztél: igen, nyilván lehet csodás a kiszolgálás mondjuk a révfülöpi strandon, nyilván vannak mindenféle szolgáltatásnak rajongói. Tehát az ezernél ezerszer több csoda is lehet, de az eddigiekből úgy látom, hogy tényleg nem mész el komolytalanba. Komolytalanság alatt persze mást értek, inkább azt, hogy túl szubjektív élmény – én simán betenném a badacsonyi Laposáék hordós pultját csak azért, mert az akkor hatéves lányom ott ivott először bort, féldeci muskotályt – de hát azonnal mondana mindenki ötven hasonlót, ami ugyanúgy és mégis másként szép. Az egyik legutóbbi írásod egy egyszerű padról szól. Elvileg ez maga a szubjektív megközelítés. Mégis elhiszem, hogy bárki másnak is csodaként hatna, ha ráülne. Tehát: meddig mész el szubjektivitásban?
Laposáék hordós pultját ajánld be, küldj három képet hozzá, én meg feltúrom a netet további információkért, mivel (hiszed vagy sem) nekem ez kimaradt, de sok túrabeszámolóban hivatkoznak rá, nyilván nem véletlenül. A padot nem én találtam, a bejegyzések alján szerepel a beküldő neve, tehát az ő szubjektivitására bíztam magam, de tuti hely lehet, és ha arra járok, feltétlen felkeresem és letelepszem rá, hogy megtapasztaljam: átjön-e nekem is. Hát ennyire szubjektív a csodakeresés! De ne feledd, október 15-től karácsonyig a szavazók rangsorolják majd az addig összegyűlt és nevezett javaslatokat. A kategóriák 11 népszerűbbike méltán lesz „Balatonikum”-nak tekinthető.
De ha boldog-boldogtalan küldhet be valamit, akkor ez végül is egy nyilvános szavazás? Nem, ugye nem mondanád annak?
De az. A játékleírás szerint „az év végéig tartó nyereményjátékra, tapasztalatainkra és látogatóink aktivitására alapozva igyekszünk bemutatni a Balaton és vonzáskörzetének turisztikai vonzerejét”. Magyarán június 1-jétől október 15-ig saját ajánlataink és a beérkezett javaslatok alapján három kategóriában állítunk össze egy-egy 333-as listát, majd ezekre szavazhatunk december 15-ig. A csodák és csodás szolgáltatások felfedezésében segítségükre lesz a négy balatoni égtáj szerint bontott lista is, azaz kereshetnek és nevezhetnek kategória és helyszín vagy akár települések szerint is. De egyelőre csak magamra és két éve alapított virtuális balatoni baráti körünk segítségére számíthatok. Kvázi kézműves munka ez a javából, és az is marad, mert nagyipari módon elveszne az ajánlók lelke. Ezek szerint nem egyértelmű a kezdeményezésem és tevékenységem lényege? Az baj!
Nem, ne haragudj, dehogyis. Úgy értettem, hogy azért van egy kontroll, amit a beérkezett javaslatok fölött gyakorolsz. Amit csinálsz itt, amögött egyszerre érzek szakértői, újságírói, szerkesztői és rajongói munkát. Másként egy nyilvános üzenőfal volna, amire mindenki kiírhatná a kis kedvencét. És itt megírt cikkek vannak. Mennyire mész utána a javaslatoknak? Mindent csak nem raksz fel. Mi volt a leghajmeresztőbb csoda, ami beérkezett?
Az az igazság, hogy nem volt ilyen, mivel még alig tudnak a kezdeményezésről. Nincs miből hirdetnem, nem vagyok egy Magyar Turizmus Zrt. Bár némi malíciával és minden álszerénység nélkül: ez a munka nekik is becsületükre válna. De mint mondtam, mindennek utánanézek: nem elvenni, hanem hozzátenni szeretnék.
Azért egy ilyen monumentális és hosszú időre tervezett vállalkozásnak, ami ráadásul helyi nevezetességeket jár körbe, a szájhagyományra is lehet támaszkodnia. Előbb-utóbb úgyis híre megy helyben, hogy írtak például a padról. Találkoztál ilyen visszajelzésekkel?
Persze, ez egy hosszútávú befektetés (ami a ráfordított időt és energiát illeti), ami 2004-ben vette kezdetét – ha az első balatonos blogot nézzük. Nyomot hagy, és egyre többen használják nap mint nap a világhálót, előbb-utóbb belegabalyodnak az emberek az általam is szőtt szálakba... De félre a tréfát, egy Tengőd nevű falura az internetem figyeltem fel, persze a neve miatt, egy ideig figyeltem a település tengődését, majd 7 éve blogot kezdtem írni a helyükben. Magam azóta sem jártam Észak-Somogy kies e vidékén, talán egyszer üzentek, hogy szívesen vendégül látnak a falunapon, ennyi. A Balaton közeli falunak megvannak a saját gondjai és persze a szépsége, de honlapja a mai napig nincs. Ha beütöd a keresőbe, hogy Tengőd, az azóta már Veronik gondozásában álló Tengőd-blog jön fel első helyen. Az ember nem a köszönömökért vág bele ilyen első látásra sziszifuszi dolgokba. Nem mondom, hogy nálam ez kényszeres, de ahhoz közeli, ha a Balatonról van szó. Persze egyszer majd szívesen venném, ha megveregetnék a hátam, hogy öcsém, ez szép volt. Még ha a hátam mögött, összekacsintva lesajnálnak is „egy profi nem dolgozik ingyen senkinek” alapon. Szóval én teszem a dolgom, a többinek jönnie kell magától, hiszen hiánypótlásról van itt szó.
Hát az a Tengőd-dolog… Óriási. Te igazi megszállott vagy. Álnéven nevezni foglak balatoni csodának. Megírod?
Csak ha épp nem henyélek Balatonhenyén, vagy nem virgonckodok Vidornyalakon, mert ezeknek a kísértéseknek bizony nehéz ellenállni a Balaton bűvkörében.
Mennyire áttekinthető ennyi csoda egy rakáson? Tudom, hogy vannak kategóriák, de azon belül is rengeteg értelmezése van a csodának. A Festetics-kastély mainstream dolog, a salföldi kolostorrom viszont lehet, hogy rétegöröm (pont ez a két legutóbbi bejegyzésed). Megférnek ezek békésen egymás mellett?
Pillanatnyilag, nem az a cél, hogy áttekinthető legyen, hanem hogy az ide tévedők és az itt ragadó visszajárók, a balatonicsoda-fanok mindig találjanak csipegetni valót. Őszig, a szavazás kezdetéig kell összeállnia az egésznek egy Google-térképen, a címkézés és kategorizálás tekintetében is. Az emberek, így a Balatont imádók is sokfélék, és aki a Balatont szereti, az csak jó ember lehet, sok jó ember meg bőven elfér még a főszezonban is. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek a tartalmak egymást egészítik ki, a lényeg hogy mindenki találjon neki tetsző csodát azon a környéken ahol éppen van.
Végül egy provokatív kérdés: mi a nagyobb csoda, az északi part – vagy az északi part látványa miatt a déli?
Ezt meg sem hallottam, mert csakis az a válasz elfogadható, hogy a Balaton közepén, vitorlásról a legjobb.
Szálinger Balázs
Varga Iván internetes életműve
