Vicces, hogy helyi pénzként emlegetik, rácuppan a mainstream sajtó is, mert ez nyilván izgi: a veszprémi polgármester bejelentette, hogy balatoni korona néven helyi fizetőeszközt terveznek bevezetni.
Néhány település (Balatonfüred, Balatonalmádi, Várpalota és Nemesvámos) már lájkolta az ötletet, a Kinizsi Banknál már törik a fejüket a hogyanon, és a fizetőeszköz a harmadik lesz a soproni kékfrank (igen szellemes névötlet!) és a rábaközi tallér után.
A dolog de iure csak utalványnak minősül, és bár a Nemzeti Bank egy áprilisi tanulmányban már figyelmeztetett a „helyi pénzek” kockázataira, lépni akkor lép csak az ügyben, ha nagyon elburjánzik a fizetőeszköz, annyira, hogy úgymond veszélyezteti a forint érdekeit.
Nos, a dolog tényleg izgalmas, van ennek valami kis nehezen körülírható varázsa, amiben benne van a helyi öntudat, a történelem (ugye az első világháború utáni zűrzavarban saját bélyeget is nyomtató dunántúli kisállam-kezdemények), sok dolog, ami pont a lényegről, a helyi gazdasági érdekekről nem szól. A kibocsátáshoz fűződő gazdasági érdeket nem látom át, de a halvány lokálpatrióta beütést, illetve a hatást, amit erre gyakorol, üdvözlendőnek gondolom.
Tényleg nem rétem, milyen rendszerben működhet egy ilyen, hogy bizonyos egységek vagy települések csatlakoznak-e, bizonyos szolgáltatásokra érvényes-e, nem értem, hülye vagyok – de egy dologra mindenképp érdemes számítani: előbb-utóbb valamelyik nagyobbacska Balaton-parti településnél fel fog vetődni a kérdés: mi a bánatos köze van Veszprém városának a Balatonhoz?
Amúgy a Halpénz még sokkal jobb névötlet lenne.