Egyszerűen zabálnivaló blogot találtunk. Ózdi általános iskolások vették be magukat egy program keretében Pálkövére. A Balatanodai Nyár az ő nagyon élő blogjuk.
Könnyen lehet, hogy egyik se volt még a Balatonnál, és tátva van a szájuk. Hamisít(hat)atlan gyermeki rajongással és naivitással írják le, ami zajlik velük. Nagy szerencséjük van, hogy megúszták a rohadt hideget, és a kánikulát nem Ózdon kellett megérniük. Jó ezeknek a kölyköknek, jobb, mint azoknak, akik maradtak.
Egyáltalán minden jó: jó az idő, a víz (azért néha hideg, de néha meleg is), kedvesek a tanárok, lehet focizni, jó fejek a lovak, jó a reggeli – igen, az árak nem jók. Bájos interjú az első tihanyi polgármesterrel („Hány éves tetszik lenni?”), hajókázás a tavon („ÉS MOST MINDENKI HAPPY”), utána pedig kajálás („Nem mindenki evett egyformát. Volt, aki hamburgert evett, és volt, aki lángost.”), rácsavarodnak a hennafestésre, és verses beszámolót adnak róla („Divatos és nagyon menő, sok gyereknek megfelelő.”), és egyáltalán: rengeteg vers íródik a táborban, itt vannak mind, tessék elolvasni!
Kedvencem Gáspár Péter foci-ars poeticája: „Meg az a jó, hogy van bíró is. Hogyha nem lenne, akkor nem lenne jó focizni, mert akkor mindenki szabálytalanul játszana, például buktatózna. Akkor már nem lenne jó focizni.”
Ezek a gyerekek itt, most, ezekben a hetekben: boldogok. Az ember sírva tudna fakadni, és ez most nagyon komoly – tudja mindenki, aki eltölt legalább öt percet a blogon.
