Ki erre esküszik, ki arra. Ki így, ki úgy fog halat. A balatoni nagy öregek azonban tudják az apró trükköket. Lássunk ezek közül egy válogatást.
1.
A csukák valahogy vadulnak az emlősök ürülékére. Mindig találnak benne hazsnosítható alapanyagokat – és szerencsére nem kirekesztők az emberi fajjal szemben se. A horgásznak tehát olyan tíz perccel azelőtt, hogy kidobná a horgot, tanácsos eleget tenni a csukák vágyainak – ha ő maga azt szeretné, hogy aztán a csukák is teljesítsék az ő kívánságát. Tíz perc pont elég ahhoz, hogy a víz leülepedjen, és a ragadozók megint a környékre merészkedjenek. Hidegben természetesen összehúzódnak az izmok, így sekély (értsd langyosabb) vízben könnyebben megvan a dolog. A horgászás mellé elkerülhetetlen alkoholizálás szakszerű kivitelezésével pedig még hatékonyabbá válhatunk. Kerülendő a szintén izomösszerántó töményezés, a legjobb pedig a langyos söt, ami azonnal felkavarja a gyomrot.
2.
Csukát az előző nap fogott bármilyen hal belsőségeivel is a kívánt partszakaszra lehet vonzani, de ez annyira köztudott, hogy ne is pazaroljunk rá több szót.
3.
Angolnázáshoz nem hülyeség korábban siklót fogni. A horgászboton vízbe lógatott döglött siklók odavonzzák az angolnákat. Ha az ember kitartóan, mondjuk heteken keresztül csinálja, akkor a vízbe csöpögő siklóvértől, mely kis koncentrációban az angolna szervezetébe jut (ugye az angolna növényevő), a húsuk is ízletesebb lesz.
4.
A keszegek szeretik a nokedlit. Ezt a felismerést először Pákonyi Zoltán halmérnök osztotta meg velünk 1928-ban, és az írást általános hüledezés fogadta. Azonban a Tihany környéki halászok (már amíg létezett ez a szakma) alkalmazni kezdték, és hogy-hogy nem, a fogási átlaguk messze jobb volt, mint például a nyugati partvidék halászaié. Ez a tény pedig nem volt akármilyen tény a tervgazdaság évtizedében. A titkot (na nem nagy titok!) valahogy sírba vitte magával a balatoni halászat, már csak néhány idős horgász őrzi – és nem mellékesen a Tihany környéki gasztrofolklórnak is része lett a keszeg nokedlivel való párosítása. A köret egyik részét a halakkal etetik meg, a másik felét mellétálalják. Az alatt a nokedli is érik.
5.
A büngetés a boglári, lellei, szemesi és szárszói horgászok találmánya, a céláldozat pedig a harcsa. Hajnalban, a botok kivetése előtt kb egy órával a pecások gyerekei derékig gázolnak a vízbe, és miközben egyszerűen fogócskáznak, halszemeket nyomkodnak szét. A harcsának összefut a nyál a szájában a boldogan sikoltozó gyermekek közelségétől. Halszemet egyébként bárhol lehet kapni a Balaton partján – elég leszólítani a horgászt, és adja is a telefonszámot. A büngetés természetesen a gyerekek kedvenc hajnali játéka: azok a szerencsés gyerekek, akiket apjuk kivisz a partra hajnalban, alig akarnak kijönni a vízből. Erre a dologra természetesen csak a déli part az alkalmas, az északi parton ne engedjük be büngetni a gyereket!
6.
A ponty érzékeli a színeket – viszont legnagyobb bajára: nem jól érzékeli. A szürke nála a sárgával van egy színtartományban, így ha sárga színt lát, érdeklődve megy a közelbe, főleg szaporodási időszakban. Az utóbbi években vetétk észre a pecások, hogy az autóban most már kötelezően tartandó sárga mellény másra is használható. Több sárga mellényt egymáshoz rögzítve, majd azt a vízbe, közvetlenül a bot alá keresztbe engedve nagyobb és biztosabb pontyfogás érhető el.
7.
Szegény pontyot az érzékei viszik a sírba: nem elég, hogy be lehet csapni a színekkel, de a hanghatások oldaláról is meg lehet viccelni. A mély hangtartományba tartozó ritmusos zajok, szintén párzási időszakban megint csak olyan dolog, amire egy kanos ponty egyszerűen nem mondhat nemet. Legcélszerűbb a part mellé parkolni az autóval, kinyitni ajtót-ablakot-motorházat, és döngetni a basszust. Meglesz az eredménye.
8.
A kárász a nyári szezon végére elhízik, elzsírosodik, aminek a reflexeire elég rossz hatása van. Persze már kevés az a partszakasz, ahol fák lógnak a víz fölé, de van még néhány: ezeken a részek augusztus utolsó heteiben kiváló kárászozásra adnak lehetőséget. Egyszerűen csak fel kell mászni a fa tetejére, és amikor jönnek a belassult kárászok, egy hatalmas hálóval rájuk kell vetni magunkat. Nyár elején ennek semmi haszna nincsen, hiszen a még fürge halak még a vízbe érés előtt elillannak. Na de nyár végén, főleg napos délutánokon!
9.
A horgászbosszantás főleg a Veszprém megyei partszakasz találmánya, amellyel elég könnyen halat lehet szerezni – bár előre nem lehet megmondani, milyen fajtájút. Az egyik Veszprém megyei sporthorgász felbosszantja a magányos Zala megyeit, mire az utána ered. Ezalatt a leleményes másik Veszprém megyei elveszi az addig fogott halakat.
10.
A szatyrozást a siófoki pecások fejlesztették országos színvonalra. Belegázolnak a vízbe, és szatyorba pakolják az abban úszkáló halakat. A zsákmány további sorsa nagyon hasonló a más eljárásokkal kifogott halakéval. Ezeknek a halaknak az ízük is ugyanolyan, mintha nem a szatyrozás módszerével fogták volna őket.
