Pár napja komoly vita bontakozott ki itt arról, hogy jó ízű-e az angolna. Illetve fenét volt vita: szinte mindenki egyöntetűen állította, hogy finom.
A poszt szerzőjének ízlését a kígyó rondasága és holmi későgyerekkori, egészen első kézből szerzett emlékei vezették arra a megállapításra, hogy az angolna egy rohadék, aminek semmi köze semmi jóhoz. Dülledt szemű, ronda állat, amit vasvillával kéne kipakolni a tóból. Ha megdöglik, megbüdösödik. Meg ilyenek.
Nos, az angolnaevők kiengesztelésére egy kedves barátom talált valamit az OSZK-ban, beszkenneltette nekem, és most közhírré tétetik. Bár nyilván mindenki tud ennél jobb receptet is, nem igaz? Jöjjenek akkor azok a jobbnál jobb receptek!
Kovács Teréz: A magyar konyha. Legujabb és legcélszerűbb képes szakácskönyv, több mint 1200 vénynyel, 120 étlappal, 130 képpel. Függelékül: A házi cukrászda. Budapest, 1892. Méhner Vilmos. 496 p. – 8°
