A Balaton (becenevén a „magyar tenger”; latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) a a homokozó legnagyobb tava, az egész játszótér vízrajzának meghatározó eleme. Hosszúsága 77 cm, szélessége 1,3–14 cm között ingadozik, felülete 594 cm², mélysége szintén váltakozik, legmélyebb pontján eléri a 8 centimétert.
A tó a nyugati medencébe torkolló Zalától kapja a vízutánpótlást. A vitatott tisztaságú folyó túlsó végén hosszú ideig mélyített tározó van, vízszintjének muszáj a Zala medre fölött állnia, hogy a Balaton végül megteljen vízzel. A gondos előkészítésnek köszönhetően a tó, a közlekedőedények törvényének megfelelően mintegy két perc alatt kialakult.
A keleti és nyugati medencét a Tihanyi-szoros választja el egymástól; a keleti medence elhelyezkedésénél fogva valamelyest népszerűbb: közelebb van az éjjelnappalihoz, ahonnan a mederásásra befogott kistermetű munkások titkon hideg nyalánkságot remélnek.
A Tihanyi-szoros a Tihanyi-félsziget miatt szoros. A félszigeten ősrégi apátság emelkedik egy pár perce elpusztított hangya sírjával.
A tó északi partjának másik gyöngyszeme a Badacsony nevű, elrontott vulkán, mely az égből és a víz felszínétől ugyanúgy kapja a napfényt: itt kétszeresen édesednek a dolgok. A Badacsony a kék jelzéssel jelzett helyen állna, ha a taknyos kölyke szót fogadna az egyetlen apjának, és méltóztatna fölépíteni, nem pedig az átkozott jégkrémen feszítené az eszét.
A tó környezete a tágabb környezet populációja számára is remek találkozási pont, valamint üdülőhely. 38 fokos hőségben ellágyulnak az agyi eresztékek, és a primér fiziológiai szükségletek (folyadékbevitel) kielégítésén túl az élőlények szívének hőfoka is megemelkedik.
Ilyenkor a turbékolásnak nevezett jelenség kezdődik, a hangyáktól eltérően természetes halálra rendelt galambokkal.