Ez a hordópultocska úgy titkos helyem, mint az a másik - csak ezt rengetegen ismerik. Badacsony, az ország legszebb panorámája. Ellenvetés?
Nagyon-nagyon lehajtott fejjel előrebocsátok valamit: két hete voltam ott, és nem ízlett a bor. Azt hiszem, a szürke még lelkesített, de a muskotály kifejezetten émelygős volt. Na most én ezt a helyet Laposáéknak tulajdonítom, az ő Bazaltboruk viszont jó. És nem is láttam kiírva sehova a nevüket - csak nem következett be egy váltás? Ennyi az aggály. Mert a hely ugyanúgy hozza magát, mint tavaly, tavalyelőtt, azelőtt.
Nekem ez a Balaton egyik legfontosabb pontja, úgyhogy itt kell elsütni a legszebb közhelyeket: arról van szó, hogy elvittek ezt, azt, akármit, és ha a maradék magyar tájat nézzük, ez egy teljesen reménytelen ország, nem vihetünk franciát az Alföldre, a kisfalvas részeken is hümmögne, Budapest (mindenével, Budájával, Pestjével, várával együtt) amolyan fővárosnak-jó - de a Badacsony az, ami ellen nem tud védekezni az ember, akárhonnan is jön. Ismerősöm szerint, aki volt már ott: Toszkána plusz. És az elérhető, könnyen megjárható helyek közül ez ennél a kisegységnél teljesen nyilvánvaló. És nem is maga az, hogy rohadt magasan vagyunk, és előttünk van egy tó - hanem az alánk futó szőlő, a pirosló háztető, a valószerűtlenül magas ég, minden. Az egész, ahogy van. Na tehát Magyarország legszebb panorámáját látjuk, ha itt hanyatt dőlünk. Végül is teljesen mindegy, milyen az a bor. Majd lesz jobb.
Na de miről is beszélünk? Badacsonyban ha a központtól a hegy felé mész, balra fordulsz a legnagyobb hegyi útra, és alig párszáz méter múlva jobbra, persze a hegy felé. Ki van jól táblázva, mert a Kisfaludy-ház is pont arra van, pont a mi kis helyünk fölött ötven méterrel. A mi pultocskánk áprilistól októberig van nyitva. Pár éve még, amikor tuti Laposa-buli volt, egy fiatal fiúval beszéltem (sőt egy Keszthely felől jövő vihart is megnéztünk), és azt mondta, nem palackoznak, hanem ez az egyetlen hely, ahol kapni lehet a bort. Akkor még így volt. Három bor van, szürkebarát, olaszrizling és muskotály. De akkor talán hagyjuk is a bort.
Még egyszer elsütöm, amit már korábban írtam valahol: a lányom tavaly itt kóstolt bort először életében, akkor még semmi gond nem volt a muskotállyal se. A panoráma ugyanilyen volt. Igen, nyugodtan lehet mondani: ez az egész egyáltalán nem érdekelne, ha nem ezt látnánk közben. De ezt látjuk. Tíz percekre a víztükrön maradó hajóverte hullámok, a csigának tűnő hajók Fonyód és Badacsony között, a szélfoltok bámulása, a somogyi oldal falvai közül egy-egy, a világ két legszebb női melle a fonyódi oldalon (ó igen, az egyik nagyobb, mint a másik, így is kell lennie) és vízi tükörképük. Az embernek az a közhelyes gondolata, hogy itt megszűnik a világ, egyszerűen elmagyarázható: képzeljük csak el, amikor a somogyi oldalon törtek előre az oroszok, egy-egy gép belezuhant a tóba - na itt, ezen a helyen akkor teljesen ugyanez volt látható. Teljesen. Ide nem ért föl az sem. Ha újság kell, akkor meg le lehet menni érte az állomásra. De nem kell. Hiszen, még egyszer, ez az újság:
