A magassarkúja árulta el. Nyilván az irodából vezényelték a közúti forgalom teljes leállítására azt a rendőrlányt, aki közvetlenül Székesfehérvár előtt közölte, nincs tovább, bombát talált a markoló. Ez elgondolkoztatott. A Mezőföld, a Sárrét, a Bakony, a Balaton-felvidék és a Marcall-medence elég kemény helynek számított 66 éve,a visszavonuló németek útvonalát erőst bombázták a szövetségesek. Kisebb ellenállás ugyanakkor mutatkozott, legutóbb 2003-ban szedtek ki Alsóörsnél egy IL-2 Sturmovik csatarepülőgépet, amelyet 1945. március 23-án délelőtt 11 órakor tett a nádasba egy német gépágyú.
Bár 1946 és '53 között közel húsz repülőgépet hoztak ki a tóból, óvatos becslések szerint is még legalább négy-öt repülőroncs lapul a Balatonban. Bombákról nem is beszélve. A roncs- és robbanószer-kutatás jelenleg a civil érdeklődés hatáskörében van, tehát ha a szokásos póló megoldás helyett egy komplett farok síkot vinnénk szuvenírként az otthon maradottaknak, akkor tűzszerészeti és egy sor engedély beszerzése elkerülhetetlennek látszik a felszínre hozás előtt.
Túl nagy kapkodás nincs, hisz ennek a gépnek a helyét is már 1970 óta ismerték a búvárok. Kegyeleti okokból ugyan két évre rá kiszedték a pilótát és a lövészt (az alsóörsi kikötőnél a két elhunyt katonára tábla emlékeztet), aztán a várakozás gondtalan évtizedei következtek.
A háborút követő nagy balatoni repülőgéptelenítési akció óta Balatonkenesénél 1994-ben egy PE-2-es szovjet bombázót hoztak felszínre, két évvel később Földvárnál egy JU 88-G1-es német vadászgép maradványaira bukkantak, 1999-ben pedig szintén Kenesénél emeltek ki egy IL-2-est (videó) – olvasható a fémkeresők oldalán.
Állítólag egy nagy Heinkel 111-es német bombázó (vagy egy teljesen más gép – ki tudja?) is körülhatárolva pihen a víz alatt Balatonaliga partjainál, elvileg 2006 szeptemberében kellett volna kiemelni, ám a nagy nekibuzdulást nem követte tett. Aki tehát arrafelé tervezi a nyaralást, jó, ha figyel a lábtempóra.
