A vasúttörténeti vándorkiállítás megérkezett Siófokra. Sajnos nem láttuk még, és sehol nem találjuk, meddig nézhető meg, de valószínűleg a Műszaki és Közlekedési Múzeum állandó kiállításának anyagáról, annak egy részéről van szó. A megjelent MÁV-vezérhelyettes tett egy érdekes ígéretet, a hír ez.
A kiállításon megtudható, hogy száz évvel ezelőtt is 110 perc volt a Budapest-Siófok táv menetideje. Ugyanannyira, mint most. Na és a megnyitón megjelent Mosóczi László, a MÁV vezérigazgató-helyettese, és nyilván nem tudta megkerülni a témát, meg amivel lehet dicsekedni, azzal bizony kell is.
Mégpedig azt mondta, hogy a most folyó felújítás befejeztével jövőre már 160 km/h-val száguldhatnak a vonatok a Balatonhoz. Ha utánaszámolunk, a kötelező tökölésekkel együtt (Budapesten belüli csigasebesség, Székesfehérvár) olyan szűk háromnegyed óra alatt érhetnek le a vonatok.
A hír ünnepelnivaló természetesen. Az is lehet, hogy lesznek vonatok, amelyek nem állnak meg Fehérváron, hanem eresszed le egyből Siófokra. A dolog viszont úgy fog zajlani, hogy pár hónapon belül Fehérvár kijárja, hogy ott is megálljon a vonat, aztán jön Lepsény egy hasonló ötlettel, Érd, Tárnok, a többi, és a végén még a szekszárdiakért is le kell ugrani.
Kb. így történt ez tíz-tizenöt évvel ezelőtt a Keszthely-Budapest IC-kkel kapcsolatban. Busszal mentünk Szentgyörgyig, az IC csak onnan indult, ha jól emlékszem, csak Siófokon állt meg, Fehérvárt kihagyta. Aztán jöttek a nagyobbacska települések, hogy helló, nálunk is meg kéne állni, és most alig más, mint egy sima gyorsvonat vagy a horvát nemzetközi vonatok. Tükörtisztán emlékszem, hogy 2 óra 20 perc volt a menetidő. Most, 2011-ben a leggyorsabb vonat is 3 óra 16 alatt teszi meg a távot. Egy óra visszafejlődés tíz év alatt, azért az nem rossz, ugye? Mindez persze pótjegyért.
Na de a hír nem a lejutási idő, hanem ugye a sebesség. És alig várom, hogy százhatvannal repesztő vonaton üljek.
