Egy tegnapi Tények-riportról ugrott be: hát tényleg, ezekkel a villogókkal mindig bajom volt. Egyszer így, egyszer úgy jeleznek, nem egyszer időjárástól függetlenül.

Képzeljünk el szép, tiszta eget, kéket, ahogy azt képzelni kell, és most nézzünk a túloldalra: olyan veszettül pörög-forog az a fény, mintha az Onedin-család csúcs-viharjelenetét adnák tajtékkal, vészkiáltással, mindennel. (A forgás-pörgés persze megtévesztő: ez egy rögzített szerkezet, csak úgy néz ki, mintha.) Amit most elképzelni kértünk, az a jelenet egyáltalán nem utópia, tudja ezt mindenki, aki valaha akár csak három napot is eltöltött a Balatonnál. Viharok jönnek-mennek, de a viharjelzőknek van egy saját lelki életük, amibe az időjárás nem nagyon szól bele.

A megfejtés éppen ebben a riportban hangzott el. Mivel az időjárás a Balatonnál több mint szeszélyes, sőt: a viharok egész randomszerűen képesek megjelenni minden előzetes időpontegyeztetés nélkül (ó, igen, erről is akarunk majd írni!), a jelzéseknek mintegy 10-20%-as hibás. Azaz nincs vihar, van jelzés. Ezt maga a meteorológus-viharjelző-gépkezelő vagy fene tudja, kicsoda mondja el, akinek ugyan a nevét nem írták ki, de legalább ő se tudja a miénket.

Egész egyszerűen arról van szó, hogy szerencsejátékot játszanak: nincs vihar, nem is úgy néz ki, hogy jön, de azért mi kapcsoljuk fel kettesre a jelzést, mert sose lehet tudni. Ez a helyzet a csónakázókat, vitorlázókat mondjuk úgy bosszantja, de a nyílt vízen horgászókat egyenesen ellehetetleníti. Hiszen amikor viharjelzés van, akkor nekik tűnés haza. De olyannyira komoly a tiltás, hogy ki is szállnak viharjelzés alatt ellenőrizni őket, akit elkapnak, azt pedig büntetik.

Na most jusson az eszébe valaki fejesnek az ötlet, hogy összehangolják a meteorológiai szolgálatot és a parti őrséget. Rengeteg pénzt lehetne keresni!

(Még valami: a 2011-es Goldenblog szavazáson a Balaton Blog is játszik, a helyi.érték kategóriában küzdünk. Szavazzatok ránk!)